TARPACOOL / FŐOLDAL 

A design
A design az a tervezett hologram, melyet funkcionálisan kitölt az anyag. Az anyagot nem érdekli a design, az anyag objektív, funkcionalitása, praktikuma független. A funkcionalitás önmagában nem design, de lehet annak aktuális irányzata. A design a szubjektum és a lélek dolga és szüleménye, a kellem és boldogság többnyire háromdimenziós formába öntött megjelenése, mondhatni stílusa. Minden kornak megvolt a maga forma és motívum készlete, de csak manapság nevezzük designnak.

A design az ipari formatervezésnek az élet egyéb területeire is kiterjesztett általánosabb terminusa, de eredetileg az ipari forradalommal létrejött sorozat-gyártás termékeinek esztétikai vetülete, beleértve a gyártásra nem kerülő, de az annak szánt prototípusokat is. Nagyon sok páratlan és zseniális design csak ezen a mintadarab szinten született és maradt fenn és keletkezik ma is.

Design evolúció
A mai designnak van egy kis „soha nem látottsági” kényszere, trendi és bírálati elvárása, mely miatt gyakran az adott objektum eredendő funkciója elenyészik, vagy másodlagossá válik és csak a forma felsőbbsége és sérthetetlensége a fontos. Néha lényeges, funkcionális, ergonomikus elemek maradnak le tárgyakról a forma egysége, kerekségének vagy éppen szögletességének megbonthatatlansága okán. Hol vannak már a XIX-XX. századforduló tenyérbe simuló gyönyörű, mai szemmel talán túl díszes, de mindenképpen emberléptékű és kiválóan használható tárgyai. Ezek a kisebb nagyobb eszközök, szerszámok, bútorok, textilek, korabeli gépek, épületek a szépségük mellett tökéletesen eleget tettek az emberi mindennapos használhatóságnak, a kor praktikus követelményeinek és esztétikai igényeinek megfelelően, melyeket most könnyes nosztalgiával bámulunk és féltő gonddal gyűjtünk vitrinjeinkbe. Leginkább a sorozatban gyártott, de aprólékosan kidolgozott műszaki és egyéb termékekre gondolok, és nem az iparművészek kis-szériás, nemkülönben míves csodáira. Azóta ugyan felfedeztük az áramvonalat, az ergonómiát, az  ökológiát és a háromlábú citromfacsarót mely csak épp a magokat nem szűri meg, de nem biztos, hogy emberibb tárgyakat alkotunk.

 Akkoriban még a STÍLUS vagy ehhez hasonló megjelöléseket alkalmaztak a szépnek tervezett tárgyi környezet definiálására. Most, a XXI. század elején a DESIGN megjelölés megpróbál kitörni szűkebb, eredendően az ipari formatervezést megjelölő keretei közül, és a műfajok fölé emelkedve egy új univerzálisabb vizuális életérzés-minőséget kíván jelölni.

Design viszonylatok

Bármely fizikai objektummal való első találkozásunk és további viszonyunk alapvetően vizuális, majd követheti a többi érzékszerv kapcsolódása is. A szemlélő által megközelített külső forma azonban önmagában még nem design, kivéve akkor, ha a tárgy külső megjelenésének gondos tervezésével, és alapvető funkcióinak optimális figyelembevételével, általában sorozatgyártáson keresztül, célszerűen emberi használatra hozták létre, melyben a funkcionalitás és az esztétikum maximális összhangja egy új, magasabb minőséget eredményez.

Nem minősül szerintem jó formatervnek, vagy egyáltalán designnak, ha ezek közül bármelyik, a funkció vagy az esztétikum valamelyike csorbát szenved, továbbá nem tesz eleget a sorozatgyárthatóságnak, habár az új felfogások szerint ez utóbbi nem követelmény. Nehezebb megfogalmazni, hogy mi a szükséges esztétikum mely az adott formát jellemzi, mert valakinek mondjuk egy sima cső az elfogadható, egy másiknak ugyanez arany levelekkel. Tény, hogy mindkettő lehet érvényes és eredményes megoldás, de a formakezelés módja, vizuális mértéktartása és újszerűsége az igazán mérvadó. Ha designról beszélünk, az emberek többsége általában valami rendkívül újszerű, jövőszázadi, extravagáns, lélegzetelállító, cool, azaz menő megjelenésre gondolnak, melynek valóban az a realitás alapja, hogy a múltat nem nagyon lehet tervezni, csak a jövőt.

Minden design előképét, azaz a múltat, a jelent és a jövőt, rejtve vagy nyíltan megtalálhatjuk az érintetlen természetben ha elég figyelmesen vizsgáljuk a makró és mikró világot. Azért mondom, hogy az érintetlen természetben, mert amihez az ember hozzányúlt ott már jelen van egyfajta elemi design. A jó formatervezők vitathatatlan zsenialitása a megfelelő előkép megtalálásában, alkalmazásában és a célszerű funkcióval való társításában van. Az előképek egyes kreatív elmékben is kereshetők, hisz az emberi agyban és lélekben ott van az univerzum teljes lenyomata, csak meg kell tanulni mélyre ásni és megtalálni benne.